Egyre inkább úgy tűnik, hogy a kerületi önkormányzat és a Fidesz-kormány egy hisztis testvérpárra hasonlít, akik nem hallgatnak a szülői jó szóra. Még több játékot követelnek, pedig már szinte mindet megkapták. A megunt játékot pedig csak azért sem adják vissza. Oszt jó napot.
Kezdődött azzal, hogy ellopták kerületi iskoláink szakmai felügyeletét. Nem szóltak előre, csak elvették. Hamar kiderült, hogy nem tudnak vele mit kezdeni.
Mi szóltunk.
Erre válaszul most elveszik kerületi iskoláink működtetését is. De hogy tudjanak vele végre kezdeni is valamit, most már a korábban erre szánt pénz elvonása mellett működtetési hozzájárulási adót is kivetnek az önkormányzatra.
„Add ide azt a játékodat is, és még fizess is, hogy játszhassunk vele!” – mondják ők, miközben biciklipumpával jól megsoro(so)znak minket.
Mi szólunk megint, hogy ez így nem lesz jó.
Amikor pedig időben szóltunk, hogy a tavalyi kedvenc játékuk elromlott és cserére szorulna, akkor újabb hiszti jön:
„Majd akkor romlik el, ha én azt mondom!”- kiabálják.
Addig meg ne is beszéljünk róla, mint a legutóbbi testületi ülésen, ahol a Budai Nagy Antal Gimnázium egy éve húzódó vezetői válságának feloldását javasoltuk. Csendben leszavazták.
Most szólunk sokadjára, hogy ez így nem lesz jó.
Gyereknap ide vagy oda, üzenjük a kormánynak, hogy a gyerek nem játék!
Egy jó szülő a folyamatosan hisztiző gyerekeit látva, tudja mit kell tennie. Először csak halkan szól, hogy a bicikli rossz irányba megy, vissza kellene tolni. Aztán hangosabban figyelmeztet, hogy kár volt eldobálni a pumpát, mert most már a kerék is puha, le kellene szállni. Végül elveszi a kerékpárt.
A gyerek érdekében.
Oszt jó napot.
A háttérről bővebben:
